Az éjszakák egyre rövidebbek (az embertelen hőségnek köszönhetően), míg a nappalok egyre hosszabbodnak, hála az olyan zseniális koncerteknek, mint a tegnapi Simple Plan és a Faith No More. De talán ne szaladjunk ennyire előre, és kezdjük a tegnapi nap áttekintését a Carbonfools-szal !
Egész jelentős tömeg verődött össze tegnap délután 5 körül a Nagyszínpad előtt, mi is ekkor kezdtük meg a "hivatalos" programot. Némi gigszer akadt a koncert elején, konkrétan Titusz gépe felmondta a szolgálatot, de némi langyos, akusztikus bevezető után sikerült elhárítani a problémát, és beindult a buli. Továbbra is hasonló a véleményem Fehér Balázsékról: a srácnak zseniális hangja van, és a zene, amit nyomatnak is nagyon rendben van, viszont napfényben hajlamos "befüllednií" a Carbonfools zenéje, ez tegnap is bebizonyosodott. Nekik azok a bizonyos "club lights"-ok állnak jól, de így is tökéletes volt bemelegítésnek ez a buli.
Ezután pár szám erejéig tiszteletünket tettük Katy B-nél, és azt kell, hogy mondjam, teljesen rendben volt amit láttunk. Sok fős zenekarral jött a brit hölgy, így nem csak a dubstep darálót lehetett hallgatni, hanem például olyan ördögtől való dolgokat, mint hangszerek. Katy is cukorborsó volt, de azért ez még mindig nem az az esemény volt, amitől igazán hangulatba lehetett kerülni. Sokkal inkább a Fish! Krisztiánék már nagyon sokszor bizonyították, hogy olyan hangulatot képesek teremteni pillanatok alatt, mint kevesen az országban, de a tegnapi produkció talán überelt minden eddigit: nagyon működött a kémia a zenekar és a közönség között, arról nem is beszélve, hogy az Ocho Macho után a Fish! volt az első zenekar, akik megtöltötték a Blikk színpad előtti teret. Én innen átszaladtam belehallgatni Mac Millerbe, de nagyon nem bántam volna, ha kimarad. Utánuk jött a Simple Plan, na őket telitalálat volt meghívni! Nagyon komoly volt a koncert, az első perctől az utolsóig. Gyakorlatilag ellőttek minden rock and roll klisét, a közönségénekeltetéstől a nadrágba dugott mikrofonállványig, de senkit nem zavart, mert tényleg remekül szórakoztunk!
Amint a kanadaiak elhagyták a porondot, én odaláncoltam magam a Nagyszínpad elé, ugyanis jött a Faith No More. Sok újat nem tudtunk meg azalatt a másfél óra alatt, amit a virágokkal beborított Nagyszínpad előtt töltöttünk: Mike Patton még mindig egy elmebeteg, és ez nekünk még mindig nagyon bejön. A zenekar nagyjából Best Of programot nyomott, bár nekik talán nincs is szar számuk. Kár ragozni a dolgot, odamértek a tarkónkra kegyetlenül.
Abban biztos voltam, hogy ennél jobb koncertbe már nem fogunk beleszaladni, és igazam is volt! Innen még megnéztük a Sex-E-Pil exkluzív buliját, de mivel nem az én korosztályom zenéje az, amit Hegyi Zoltánék játszanak, nem nyilvánítanék véleményt. Amint az Igazi zöld, igazi kék című dal elhallgatott, úgy mi is hirtelen elfáradtunk, így jobbnak láttuk eltenni magunkat másnapra.
Ennyit a második napról, ma jön a folytatás! Meg talán fényképek Facebook oldalunkra! Béke!
